A másik fiú követte tekintetével, mindent látott, agya azonban képtelen volt értelmezni a szemei elé táruló jelenetet. Az üvöltöző fegyvermániás rángatózó testén kívűl semmit sem vett észre a faágak között, csak fémes hangokat, hús szakaádását, csont roppanását hallotta. Hirtelen vér kezdett ömleni a lombok közül, a sötétvörös nedv Daniel arcába hullott. Kezével rémülten próbálta letörölni magáról, közben leugrott a pardól és hátrálni kezdett. Végignézte, amint Skyler csonkított holtteste a földre hull, valami más, felfoghatatlan jelenség társaságában. A közelben állók sikoltva menekülni kezdtek. Úristen, mi a franc ez? Olyan volt, mintha valami légnemű, de emberszerű óriás közeledett volna, a körvonalait nehezen lehetett kivenni, átlátszó teste valami furcsa szűrőként torzította el a mögötte elterülő látványt.
Azt azonban jól lehetett látni, hogy Tom kezdeti rémületét hamar felváltja a harc és a túlélés ösztöne, ugyanis hihetetlen gyorsasággal az ijesztő jelenség felé futott és ahogyan az olcsó akciófilmekben lehet látni, egyetlen mozdulattal a láthatatlan óriásba mélyesztette félig elszívott cigatettájának égő végét. Hörgő, kerregő hangok hallatszódtak, kékes fényű szikrák pattantak a levegőben és a szinte láthatatlan alakból egy rettenetes teremtmény rajzolóott ki. A hórihorgas szörnyeteg egyszerre emlékeztetett hüllőre és emberre, jóval magasabb volt két méternél, rücskös, sötét mintázatú bőrrel fedett izmos testét páncélok és furcsa, hálószerű szálak fedték. Fejéből torz hajfonatra emlékeztető csápok meredeztek, melyeket valamilyen ékszer is díszített, arcát pedig egy láthatóan kemény anyagból készült, félelmetes maszk takarta.

Hatalmas termetéhez képest rendkívűl gyorsan és kecsesen mozgott. Egy szempillantás alatt hátrafordult, végigmérte támadóját, majd megfeszítette jobb karizmait. Az alkarjára fel volt erősítve valamilyen szerkezet, mely a mozdulat hatására két hosszan ívelt, szemlátomást roppant éles pengét lökött ki magából.
- Fuss! - üvöltött Daniel, miközben kutatni kezdett a zsebében.
Felesleges volt a figyelmeztetés, ez már Tomnak is sok volt. Rohanni kezdett, az álarcos szörny hosszú, erőteljes léptekkel követte. Futás közben rémülten hátra-hátra pillantott üldözőjére. Mikor elérte a szemközti épület bejáratát, egy szívdobanásnyi időre megállt, sóhajtott, majd benyitott a folyosóra, ahol Tina Strickland épp akkor hagyta el a mosdót. Meglátva a srác verítékben fürdő arcát, rémült tekintetébe pillantva megkérdezte:
- Mi történt?
- El kell tűnnünk innen - zihált Thomas, miközben becsapta az ajtót - Gyorsan. Itt van valami... egy szörny, vagy szellem és...
A következő pillanatban hatalmas ricsaj hallatszott, ahogy a besitális vadász szó szerint betört az épületbe, az ajtókat kitépve keretükből. A két fiatal felüvöltött. A lény közelebb lépett hozzájuk, halk morgás kíséretében felemelte gyilkos pengékkel felfegyverzett karját és lecsapott.

Ez nem igaz, ez nem történik meg, nem valódi. Daniel odakint idegborzoló sikoltást hallott. Hirtelen megszédült, közel állt hozzá, hogy eszméletét vesztve összessen, vagy legalábbis összerondítsa a nadrágját. Minden olyan szürreálisnak tűnt, mintha csak egy rémálom közepébe csöppent volna. Agya képtelen volt feldolgozni a történteket, nem bírta elhinni, hogy ez a valóság. Itt ez a rohadt démon, ki tudja, honnan jött és embereket öl - üvöltötte gondolatban, eközben végre megtalálta zsebkését. Ránézett az apró pengére, majd Skyler hullájára, és a szétzúzott bejáratú épületre pillantott. Mélyet sóhajtott és Tom után kezdett futni. Ki tudja, mi történt vele? Agyában rémképek villantak fel, rohanás közben alig érezte lábait, a rettegés elhomályosította elméjét. A legjobb az lett volna, ha rögtön sarkon fordul, elfut és soha többé nem merészkedik az iskolának még csak a közelébe se. Hajtotta viszont az aggódás, a bűntudat és a düh. Minden olyan szép volt ma, aztán ez a dög elcseszte az egészet. A francba, otthon kellett volna maradnom.

Mikor elérte a  D-épület szétzúzott bejáratát és torkában dobogó szívvel belesett, a szeme elé táruló látvány felülmúlta a legvisszataszítóbb rémlátomást is, melyet emberi lény elképzelhet. Az arcukra kiülő rettenet ellenére Daniel felismerte Tomot és Tinát. Halottak voltak mindketten, a folyosó padlóján szétterülő vértócsában feküdtek. Úgy tűnt, gyors haláluk volt, nagyon gyors. Egy perccel ezelőtt még mindketten éltek. Talán átölelték egymást, mindenesetre ugyanazok a pengék metszettek testükön ugyanolyan sebeket. A jelek szerint átdöfődtek Tom egész testén, majd Tinába is belefúródtak, aztán... Olyannyira szörnyű látvány volt, hogy Daniel nem bírta tovább, öklendezni kezdett.

Pár méterrel arrébb a gyilkos szörnyeteg csendben állt. Nem mozdult, egyre csak a holttesteket nézte, mintha erősen gondolkodna valamin. Danielnek elképzelése sem volt róla, mi járhat a lény fejében, de nem is tűnődött most ilyesmin. Egyetlen egy dolog foglalkoztatta. Miért?
A gyilkos bestia ránézett. Kissé oldalra hajtotta a fejét, de nem támadott. A fiú közelebb lépett, elengedte zsebkését, mely fülsüketítően hangosan ért földet a folyosón beállt csendben. A lény erre sem reagált, tekintetével végig Danielt követte, aki egyre közelebb merészkedett Tinához. Már egyáltalán nem félt, csak dühöt és bánatot érzett. Az sem izgatta volna igazán, ha az embervadász dög ott helyben lenyisszantja a fejét, de az csak tekintetével követte, ahogy letérdelt a vértócsába, Tina holtteste mellé.

Mélyet sóhajtott, majd a véres látványt és a rettenetes szagokat figyelmen kívűl hagyva megfogta a lány kezét.
- Szerinted mennyi esélyed van nála?
A szörnyeteg érthetetlen módon Thomas Smith hangján beszélt. Ez már túl sok volt Danielnek; érezte, hogy könnyek csordulnak a szemébe.
- Miért? - kérdezte elcsukló hangon. - Miért tetted ezt?
A lény nem adta jelét, hogy felfogná a hozzá intézett szavak értelmét. Lassú, nyugodt léptekkel kezdett visszasétálni az iskolaudvarra.
- Miért, te rohadék? Mire volt jó ez, te szemét dög?! - A fiú sírni kezdett - Ne menj el! Gyere vissza és ölj meg engem is! Itt vagyok, nyírj csak ki, te undorító állat!
A szörny megállt, hátrafordult és Danielre nézett.
- Pyode Amedha - szinte emberi artikulációval hörgött érthetetlen, bizonyosan nem emberi szavakat. Majd ismét elindult, pár lépés megtétele után pedig láthatatlanná vált. Örökre eltűnt.

Nem egészen egy perccel később szirénázó rendőrautók, kommandós osztagokat és hírcsatorna-stábokat szállító furgonok érkeztek a St. Michael épületéhez. A legmodernebb fegyverekkel felszerelt különítmény behatolt az iskolába. Átfésülték, biztosították a terepet, felmérték a vezteségeket. A gyilkost soha, sehol nem találták meg, csak a túlélőket, olyanokat, akiknek szerencséjük volt, akik nem közvetlenül az elképesztő mészárlás színhelyén tarózkodtak. Őket, és egy szemtanút. Egy összetört, vérző szívű fiatalt, aki halott társainak vérében ázva, keservesen  zokogva gyászolta egy emberi ész számára felfoghatatlan háború legelső áldozatait.

Írta: Kemény Husi Predator is a trademark of 20th Century Fox.