Zsoldos Péter írja új könyvéről:

 "...mi, emberek, egy biológiai sor egy
aránylag jól meghatározható pontján
- félek leírni azt, hogy talán a végpontján
- foglalunk helyet. Ennek kontinuitását
az egysejtűektől saját magunkig
már eléggé tisztázottnak látjuk.
Tevékenységünk az egyszerűbb
reflexektől az absztrakt gondolkodásig
velünk együtt vált egyre bonyolultabbá:
a világot együtt tanultuk a filogenezis
lépcsőin - önmagunkkal. A robot viszont
készen kapott tőlünk mindent,
finomabb fogalmazásban legalábbis
mindazt, ami születésének századában
az emberé volt.Már csecsemőkorában
gyorsabb és megbízhatóbb lett
megalkotójánál, éppen ez a tulajdonsága
tette létezését oly kívánatossá.
De - hogy csak a legegyszerűbb példánál
maradjak - etalonjait az embertől kapta,
a világ jelenségeinek -
a természettudományoknak -
antropocentrikus felfogásáról nem is szólva..."